Egyensúly: Az érzések radikális engedélyezése

Kezd egy 5 perces magyarázattal arról, hogy mi az egyenlőség, majd folytasd további árnyaltabb magyarázatokkal.

A kiegyensúlyozottság alapvető készség az önfelfedezéshez és az érzelmi intelligenciához. Mély és kifinomult fogalom, amelyet gyakran félreértenek, és könnyen összekevernek az érzések elfojtásával, az apátiával vagy a kifejezéstelenséggel.

Az egyensúly szó a latin aequus , azaz kiegyensúlyozott, és az animus , azaz szellem vagy belső állapot szóból származik. A fogalom megértéséhez első lépésként vizsgáljuk meg egy pillanatra az ellenkezőjét: mi történik, amikor egy személy elveszíti a belső egyensúlyát.

A fizikai világban azt mondjuk, hogy egy személy elvesztette az egyensúlyát, ha az egyik vagy a másik oldalra esik. Ugyanígy egy személy elveszíti a belső egyensúlyát, ha az alábbi ellentétes reakciók egyikébe esik:

• Elfojtás – Felmerül egy gondolat-/érzésállapot, amelyet úgy próbálunk kezelni, hogy elfojtjuk, tagadjuk, szorosabban körülöleljük stb.
• Azonosulás – Felmerül egy gondolati/érzési állapot, amit rögzítünk, helytelenül ragaszkodunk hozzá, nem engedjük, hogy felmerüljön, elterjedjen és elmúljon a természetes ritmusában.

Az egyik oldalon az elnyomás, a másikon az azonosulás között egy harmadik lehetőség rejlik, az önbe nem avatkozás kiegyensúlyozott állapota… a kiegyensúlyozottság. […]

A kiegyensúlyozottság ellentmond annak a mondásnak, hogy nem lehet „megkapni a süteményedet, és meg is enni”. Amikor a kiegyensúlyozottságot a kellemetlen érzésekre alkalmazzuk, azok könnyebben áramlanak, és ennek eredményeként kevesebb szenvedést okozunk. Amikor a kiegyensúlyozottságot a kellemes érzésekre alkalmazzuk, azok is könnyebben áramlanak, és ennek eredményeként mélyebb beteljesülést nyújtanak. Ugyanaz a készség pozitívan hat az érzékelési kép mindkét oldalára. Innen ered a következő egyenlet:

Pszicho-spirituális megtisztulás = (Fájdalom x Kiegyensúlyozottság) + (Öröm x Kiegyensúlyozottság)

Továbbá, amikor az érzéseket higgadtan éljük meg, azok biztosítják a viselkedés motiválóiként és irányítóiként való megfelelő funkciójukat, szemben a viselkedés ösztönzésével és torzításával. Így a higgadtság kritikus szerepet játszik a negatív viselkedési formák, például a szer- és alkoholfogyasztás, a kényszeres evés, a düh, az erőszak stb. megváltoztatásában.  

A higgadtság magában foglalja a szubjektív érzékelés természetes folyásába való be nem avatkozást. Az apátia az objektív események kontrollálható kimenetelével szembeni közömbösséget jelenti. Így, bár látszólag hasonlóak, a higgadtság és az apátia valójában ellentétek. A higgadtság belső energiát szabadít fel a külső helyzetekre való reagáláshoz. Definíció szerint a higgadtság az érzések radikális engedélyezését jelenti, és mint ilyen, az elfojtás ellentéte. Ami az érzések külső kifejezését illeti, a belső higgadtság szabadságot ad az embernek arra, hogy külsőleg kifejezze vagy ne, attól függően, hogy mi a helyénvaló az adott helyzetben.

--Shinzen Young, a "Mi az egyensúly?" című könyvből