A meditáció lényege

Yongey Mingyur Rinpoche: Szeretnék a meditációról beszélni. De mindenekelőtt egy nagyon egyszerű kérdést szeretnék feltenni. Látja a kezem? Igen, emelje fel a kezét.

Közönség: Igen.

YMR: Oké, hallasz engem?

Közönség: Igen.

YMR: Igen? Nagyszerű. Ez volt a meditáció. Szóval, vége. A TED-előadásom véget ért.

[Nevetés és taps]

YMR: Persze, csak viccelek. De bizonyos értelemben ez igaz. Miért? Amit a meditáció lényegének nevezünk, az a tudatosság. És mi a tudatosság? Tudni, hogy mit gondolsz, érzel, teszel, látsz, hallasz. Ennyi az egész.

Két félreértés

YMR: A meditáció valójában nagyon könnyű, de sokan nehéznek találják. Miért? Két félreértés létezik a meditációval kapcsolatban.

Az első az, hogy sokan azt gondolják, hogy a meditáció azt jelenti, hogy semmire sem gondolni – abbahagyni a gondolkodást, koncentrálni.

[Nevetés]

Pszt! Meditálok, maradj csendben.

[Nevetés]

Amikor megpróbálsz abbahagyni a gondolkodást, mi történik? Többet fogsz gondolkodni. Tehát csinálunk egy kis kísérletet, rendben? Most kérlek ne gondolj a pizzára.

[Nevetés]

Nincs pizza. Nincs pizza. Mi történt? Pizzára gondoltál, vagy sem? Igen, emeld fel a kezed.

[Nevetés]

Tudom.

[Nevetés]

Valójában nem kell abbahagynunk a gondolkodást. Csak kapcsolatba kell lépnünk a tudatossággal.

És egy másik félreértés a meditációval kapcsolatban az, amit „kiteljesedésnek” nevezünk – a béke, a nyugalom, az öröm, a kikapcsolódás keresése.

[Nevetés]

Minél inkább keresed a kikapcsolódást, a békét, a nyugalmat és az örömöt, annál inkább elmenekülnek előled.

Első lépés: Objektumalapú tudatosság

YMR: Hadd osszam meg veletek a saját tapasztalatomat. Gyerekkoromban pánikrohamaim voltak. Bár a Himalája hegység kellős közepén születtem – a környék, a falu, csodálatos –, a pánik árnyékként követett. Annyira féltem az idegenektől, hogy nem mehettem ki és nem találkozhattam emberekkel. És annyi vihar van a Himalája hegységben: zivatarok, hóviharok. Ezek a viharok az őrületbe kergettek.

Kilencéves koromban megkértem apámat, hogy tanítson meg meditálni. Szerencsére nagyszerű meditációs tanár volt. És az első dolog, amit mondott, az volt: "Ne próbálj megküzdeni a pánikkal. Ne próbálj megszabadulni a pániktól. És valójában" - mondta -, "nem is kell." Miért? A tudatosság olyan, mint az ég a hegyekben, a pánik pedig olyan, mint egy vihar - mint egy felhő. Nem számít, milyen erős egy vihar, az nem változtatja meg az ég természetét. Az ég mindig jelen van, tiszta és nyugodt. Hasonlóképpen, az elménk alapvető tulajdonsága - a tudatosság - mindig jelen van, tiszta és nyugodt. De a probléma az, hogy nem tudjuk, hogyan kapcsolódjunk a tudatossághoz. Amit látunk, az csak gondolat, érzelem, ennyi az egész.

Azt mondta tehát, hogy három gyakorlási lépés van a tudatossággal való kapcsolatteremtéshez. Az első: egy tárgyat – egy támasztékot – kell használnunk a tudatossággal való kapcsolatteremtéshez. Ez az egyik első meditációs technikám, amit az apámtól tanultam. Csatlakozhatsz, és ellazíthatod a tested izmait. Ha nem tudsz ellazulni, az is rendben van – megengedett.

[Nevetés]

Csukd be a szemed, és kérlek, figyelj a hangra.

[Csengés]

Amikor meghallod a hangot, a füleden és az elméden keresztül együtt --

[Csengés]

Ez a meditáció. Hadd jöjjön és menjen a pánik. Hadd jöjjön és menjen a pizza.

[Csengés]

És talán két pizza, három pizza, tíz pizza. Amíg emlékszel a hangra, ehetsz pizzát.

[Ding] [Ding] [Ding]

Oké, hogy volt? Hallottad a hangot? Igen, emeld fel a kezed. Nagyszerű. Ez maga a meditáció. Nagyon könnyű -- csak halld, ennyi az egész. Nem kell tenned semmit. Ha pánik tör rád, hagyd, hogy a pánik jöjjön és menjen, ne törődj vele. Csak figyelj a hangra. Jön a majomelme -- bla, bla, bla -- hadd jöjjön és menjen, csak figyelj a hangra.

Így tettem. De volt egy nagy problémám. A probléma a lustaság.

[Nevetés]

Lusta fiú vagyok. Szeretem a meditáció gondolatát, de magát a gyakorlatot nem szeretem. Így volt ez öt éven keresztül hol ki-be kapcsolva. Amikor 13 éves voltam, Indiában elkezdődött egy hagyományos, hároméves elvonulás. Úgy gondoltam, csatlakoznom kellene, mert jót tenne a lustaságomnak. Így hát csatlakoztam. Az első hónap csodálatos volt -- semmi lustaság. A második hónapban visszatért a lustaság.

[Nevetés]

És mi történt aztán? A lustaságom és a pánikrohamom jó barátok lettek.

[Nevetés]

Az elvonuláson az élet katasztrófává vált. Azt gondoltam, el kellene mennem. De zavarban voltam, mert minden gyerekkori barátomnak elmondtam, hogy részt vehetek az elvonuláson. Nem akartam elveszíteni a hírnevem. De ha maradok, akkor még majdnem három év van hátra. Így hát arra gondoltam: mit tegyek? Végül úgy döntöttem, megtanulok együtt élni a pánikkal.

Második lépés: Nehézségek közepette meditálni

YMR: Most elérkeztünk a második lépéshez – valójában bárhol, bármikor, bármivel meditálhatunk. Tehát pánikkal is lehet meditálni. Hogyan csináljuk ezt? Pont úgy, mint a hangra hallgatva: amikor hangra hallgatunk, a hang a meditációnk támogatásává válik. Most a pánikot fogjuk figyelni. Ha látjuk a pánikot – nagyszerű. Amikor látjuk a folyót, kint vagyunk a folyón. Amikor látjuk a hegyet, kint vagyunk a hegyen. Tehát most a tudatosság többé válik, mint pánik – több, mint depresszió, stressz, majom-elme, bármi. Hadd jöjjenek, hadd menjenek.

Ez tehát az első előny. A második előny pedig az, hogy bölcsesség érkezik. Amikor a pánikra nézünk, a pánik már nem egy szilárd kő. A pánik darabokra hullik – itt egy érzés, egy ijesztő kép, egy hang, egy háttérhit. És ha ezek közül elveszünk egyet, nem találjuk meg a pánikot. Tehát amit én pániknak nevezek, az olyan lesz, mint a borotvahab: úgy néz ki, mint egy szilárd kődarab, de belül tele van buborékokkal.

És a harmadik előny -- amit én elfogadásnak hívok: önmagunkkal való kedvesség, önszeretet, önmagunkkal való együttérzés. Amikor hagyjuk, hogy a pánik jön és megy, az az igazi elfogadás, nem igaz? Tehát: három az egyben -- tudatosság, szeretet és együttérzés, bölcsesség. Néha azt mondom, hogy veszel egyet, kettőt kapsz ingyen.

[Nevetés]

Nagy ügy, ugye? És mindez a pánik miatt. Szóval most a pánik a tanároddá, a legjobb barátoddá válik.

Gyakoroltam ezt, és végül nagyon jó barátok lettünk a pánikrohamommal. Néhány héttel később pedig elmúlt a pánik. Hiányzott a barátom.

[Nevetés]

Befejeztem az elvonulásomat, és az nagyon jól sikerült. Utána alig vártam, hogy megosszam ezt a csodálatos technikát a világgal. Így sok helyen tanítottam meditációt, három könyvet írtam – amelyek bestsellerek lettek –, tanítványokat szereztem, és néhány kolostor apátja lettem. És mi történt akkor? Egyfajta új ego jelent meg bennem. Azt gondoltam: „Ó, vigyáznom kell.” Úgyhogy úgy döntöttem, hogy valami nagyon különlegeset teszek: amit vándorelvonulásnak hívunk. Ez azt jelenti, hogy mindent magad mögött hagysz, és semmivel sem mész ki az utcára.

Úgy döntöttem, hogy megteszem. 2011-ben elhagytam a kolostoromat, a tanítványaimat, a csodálatos, kényelmes ágyamat – mindent –, és kimentem az utcára mindössze néhány ezer indiai rúpiával, ami néhány héten belül elfogyott. Most ételért kellett koldulnom. És ételmérgezést kaptam – hánytam, hasmentem. Egyedül voltam az utcán, és azt gondoltam: meg fogok halni. Aztán arra gondoltam: mit tegyek?

Harmadik lépés: Nyílt tudatosság

YMR: Most elérkeztünk a harmadik lépéshez: amit nyitott tudatosság meditációnak hívunk. Tudatosság, önmagával való lét. Ég, önmagával való lét. Most nincs szükség támaszra. Csak légy maga a tudatosság. Elvégeztem ezt a gyakorlatot. Aztán mi történt? A testem nagyon megbetegedett – nem láttam, nem hallottam. De az elmém annyira jelenlévővé vált – túl a szabadon. És ebben az állapotban voltam néhány órán át. Szerencsére nem haltam meg; visszatértem. Amikor visszajöttem, az utca otthonomnak tűnt. Amikor egy fára néztem, a fa olyan lett, mint a szerelem fája. Az arcomba fújó szél örömteli élménnyé vált. Az elvonulásom többi része pedig nagyon jól ment. Sokat tanultam.

Szeretném megosztani ezt a nyitott tudatosság meditációt, de nagyon nehéz elmagyarázni. Szóval valami drámaiat szeretnék csinálni -- és ezt tanultam az apámtól. Amit mi malának hívunk [ megjegyzés: valószínűleg egy imagyöngyből készült mala, amit vizuális kellékként tartanak ], az az őrült majomelme -- bla, bla, bla, bla, bla. A nyitott tudatosság meditációja pedig azt jelenti, hogy nem kell semmit tenned. Csak légy. Ennyi az egész. Nem kell meditálnod. A jelenlét, a létezés érzése -- de nem az elveszettségé. Légy szabad. Légy jelen.

Köszönöm szépen.

[Taps]